56.rész

Lola

   Villám sebességgel öltöztem át és már a folyosón állva vártam a fiúkat, mikor végre felbukkantak.

 - Jól áll a kék szín - vigyorgott rám egy nagyon szép szemű srác.

 - Köszi, de ismerjük egymást?

 - Én tudom ki vagy - nézett továbbra is áthatóan. - Marco Veratti - nyújtotta felém a kezét, amit készségesen elfogadtam.

 - Szállj le a barátnőmről Marco! - húzott magához Thiago nevetve, miután ő is végzett az átöltözéssel.

 - Idióta - forgatta meg a szemeit az új srác. - Tudod, hogy szeretem a barátnőmet és mindjárt apa leszek.

 - Ilyen fiatalon? - csodálkoztam el.

 - Nálunk olaszoknál nincs olyan, hogy túl fiatal - vonta meg a vállát. - Nagy családot akarunk és azt időben el kell kezdeni.

 - Ebben igazad van - bólogatott Thiago. - Én is legalább három gyereket szeretnék - ölelt szorosabban magához. A gyomrom összeugrott és a szívem legalább két ütemet kihagyott, amit megérezhetett, mert felnevetett. - Nyugi, majd csak ha felkészültnek érzed rá magad - simított végig az arcomon megnyugtatásul és egy puszit nyomott az ajkaimra.

 - Futás, mert elkésünk! - jelent meg mellettünk Ibra, elterelve a témát és a gondolataimat is. Siettünk a pálya szélére és mint torna órán, felsorakoztunk. Blanc felsorolta a feladatokat, aztán lefutottuk a szokásos köröket. A testem felszabadultan tette a dolgát. Otthon Pirri aggódása miatt még a pálya közelébe se mehettem mostanában, ha mozogni akartam, így már nagyon hiányzott egy kiadós edzés.

 - Hé-hé-hé-hé! - kiáltott utánam a svéd és hosszú lábait sebesen kapkodva próbált utolérni. - Nem ám lekőrözöl minket - vigyorgott rám mikor hagytam, hogy mellém érjen.

 - Simán - vontam meg a vállam.

 - Gondolod menne? - húzta fel a szemöldökét.

 - Mire gondolsz?

 - Verseny? - nézett rám kérdőn, mire bólintottam. Az utolsó kört úgy futottuk le, hogy a többiek csak pislogtak rajtunk, mert minden erőnket beleadva próbáltuk legyőzni a másikat.

 - Ki nyert? - néztem kifulladva a csapatra.

 - Te voltál a jobb, mellbedobással - vigyorgott rám az összes.

 - Bolondok - nevettem el magam, majd elkezdtem a bemelegítést csinálni. Most éreztem meg, hogy az elmúlt éjszaka azért nyomot hagyott az izmaimon, de ahogy láttam, Thiago is hasonló gondokkal küszködött. Mikor találkozott a tekintetünk egymásra mosolyogtunk.

 - A szokásos két csapatra álljatok fel - tapsolt egyet Blanc. - Oké - nézett a fiúkra, majd rám. - Kivel szeretne lenni?

  Ahogy láttam. mindenki azt várta, hogy Thiago és Ibra csapatát választom, ezért inkább Cavanihoz léptem, amit az uruguayi hatalmas vigyorral vett tudomásul.

 - Ezt megjegyeztem Běběchaton! - játszotta a durcást Zlatan. - De tudd, hogy úgyis kikaptok - röhögött a végére.

 - Az nevet, aki utoljára nevet - vontam meg a vállam és bocsánat kérőn néztem Adrien Rabiotra, aki a beállásom miatt a kispadra kényszerült, de ő csak mosolyogva megrázta a loboncát és leült.

  A sípszó után kezdetét vette az őrület. Az első pár perc azzal telt, hogy ahányszor labdához értem, a fiúk visszahőköltek attól, hogy nő vagyok.

 - Basszus! - kiáltottam fel idegesen. - Felejtsétek már el, hogy ki vagyok! Képzeljétek azt, hogy továbbra is Adrien játszik!

  Elvigyorodtak és innentől fogva feloldódott bennük a görcs. Óriási becsúszásokkal próbáltak szerelni amiket épphogy megúsztam.

 - Itt is első gólig megy? - kérdeztem meg portugálul a csapatomban lévő egyetlen brazilt, Mottát.

 - Igen, aranygól van - bólintott, majd odapasszolta elém a lasztit. Métereken át vezettem magam előtt, elfektetve két játékost is, majd egy pillanatra felnéztem és megláttam a másik oldalon egyedül futó Lavezzit. A labdát néhány centire a lába elé rúgtam amit ő kapásból beemelt Sirigu hálójába. Nevetve ugrottam a jóképű argentin nyakába, aztán jöttek a többiek is. Egymást ölelve ugráltunk, mintha legalábbis a VB-t nyertük volna meg.

 - Szép volt kicsim - rántott el a többiektől Thiago és megcsókolt.

 - Nem semmi csajod van - néztek rá a többiek elismerően.

 - Karim nem hazudott mikor rólad mesélt - állt meg mellettem Matuidi.

 - Ti rólam beszélgettek? Nincs jobb témátok? - lepődtem meg.

 - Nem mindig - vigyorodott el a francia -, de azt azért elmondta, hogy az első edzésen a nyakába tetted a lábad, ő meg majd szétdurrant - röhögött fel hangosan amin nekem is nevetnem kellett.

 - Komoly? - pislogtak rám többen is, én pedig csak megvontam a vállam.

 - Mutasd meg - nézett rám könyörgőn Marco.

   Ránéztem a pasimra, aki vigyorogva várta, hogy mit lépek. Elé álltam, majd szépen lassan a vállára helyeztem a lábam és nyújtani kezdtem. Arcára kiült a döbbenet és a vágy, míg a többiek is elnémultak. Megcseréltem a lábaimat és most a másikat is nyújtani kezdtem. Thiago szemei már szénfeketén izzottak.

 - Ügyes - tapsolt mellettünk Blanc. - Most pedig levezetés és lazítás majd mehettek zuhanyozni. Dolores beszélhetnénk utána? - fordult felém komolyan.

 - Persze - bólintottam és én is elkezdtem  a levezető körzéseket. Mikor végeztem, leültem a kispadra az edző mellé.

 - Tudja - kezdett bele és nagyon oda kellett figyelnem az angoljára, mert az akcentusa nagyon erős volt, - most már értem, hogy mit látott magában Perez. Eddig úgy voltam vele, hogy csak a kirakatban szeretné mutogatni és mással végezteti el a munkát.

  Felháborodva ugrottam fel a padról, de visszatartott.

 - Viszont amit ma láttam, meggyőzött róla, hogy ez nem így van. Ezért bocsánatot kell kérnem, hogy ilyet feltételeztem. Maga nagyon jó - nézett fel rám és megpaskolta a helyet a padon, ahonnan felugrottam. Idegesen ültem vissza. - Elnéztem a mai edzést, a fiúk lelkesebben csinálták a dolgukat, mint eddig és szinte a maximumot kihozták magukból, csak nehogy egy nő jobb legyen náluk - mosolygott rám bocsánatkérőn.

  Elvigyorodtam, hiszen tudtam, hogy ebben rejlik az én igazi erőm.

 - Tudna nekem egy-két tanácsot adni, hogy miben kellene javítanom? - nézett rám én pedig döbbenten pislogtam és vártam, hogy mikor neveti el magát, hogy viccelt, de nem tette.

 - Ez most komoly? - kérdeztem még mindig hitetlenkedve. - Maga arra kér engem, hogy segítsek?

 - Tudom, hogy ez egy másik csapat és, hogy a BL-ben összekerülhetünk, de...

 - Nem, nem azért - vágtam közbe -, de én nő vagyok, ráadásul elég hihetetlen, hogy tanácsokat kérjen tőlem - dadogtam.

 - Dolores, maga mondta, hogy vonatkoztassunk el tőle, hogy nő. Én, mint edző az edzőt kérdezem erről.

  Mikor ránéztem és az arcáról leolvastam, hogy teljesen komolyan gondolja a mondottakat, megkönnyebbültem és hosszas beszélgetésbe kezdtünk.

 - Lola - szólalt meg Thiago mellettünk, mire összerezzentem, mert nem is hallottam, hogy jön - négy óra van.

 - Ó - lepődtem meg, mert nem hittem volna, hogy így elszaladt az idő. - Sajnálom Laurent, de mennem kell. Este meccsünk van - álltam fel és kezet nyújtottam az edzőnek, aki szokás szerint megcsókolta.

 - Sajnálom, hogy megy. Egy élmény volt magával beszélgetni. Jó meglátásai vannak. Azt hiszem mondott pár olyan dolgot, amit meg kell fontoljak. Ha megunná Madridot, szívesen látnám a csapatban - mosolygott rám kedvesen.

 - Köszönöm - viszonoztam a gesztust, majd Thiago mellé lépve az öltözőkhöz siettem.