Lola
Időnk sem volt megszokni az új helyzetünket Sergioval, mert már utaztunk is Németországba, ahol a Shalke volt a következő ellenfelünk. A német precizitás itt is mindenhol azonnal kitűnt. A focisták, mint jól beállított robotok, úgy mozogtak a pályán. Zidane-nal sokat vitatkoztunk, hogy mi lenne a legjobb taktika számunkra, de végül sikerült dűlőre jutnunk. A világon már csak BBC- ként elhíresült csatársorunkat küldtük a pályára, ami jó ötletnek bizonyult, mert Cris már a tizenharmadik percben gólpasszt adott Benzemának, így megszereztük a vezetést. Sajnos az ellenfél azonnal letámadott minket és csak Iker csodás védésének köszönhettük, hogy nem egyenlítettek. Idegbetegen ordítottam a két belső védőmmel, Pepével és Sergioval, akik óriásit hibáztak a majdnem gól előtt.
- Ezt nem hiszem el - ültem vissza a francia mellé. - Most komolyan nem fogják fel, hogy mekkora tétje van ennek a mérkőzésnek? - túrtam a hajamba.
- Nyugalom, ők is rájöttek, hogy baromságot csináltak - tette a vállamra nyugtatólag a kezét, de az ő arca is feszült volt és csak akkor enyhült meg, mikor Bale megszerezte a második találatunkat, Karim jóvoltából. Ekkor már én is éreztem, hogy ez a meccs a miénk és senki nem szólhat bele az alakulásába. A fiúk egyre jobban ráéreztek a játék ütemére. A csalódottság egyedül Cris arcáról volt leolvasható, aki a próbálkozásai ellenére sem tudott eredményes lenni. Idegbetegen káromkodott amit azonnal megjegyeztem magamnak és a szünet utolsó perceiben kérdőre vontam mikor kettesben maradtunk az öltözőben.
- Mi a faszom ez a görcsösség benned?
- Semmi - morogta, szemeit a földre szegezve.
- Cris, ha nem mondod el mitől vagy ilyen idegbeteg, kénytelen leszek lecserélni, mert így fabatkát sem érsz - vágtam csípőre a kezeimet.
- Nem teszed meg - emelte rám a tekintetét.
- Kipróbáljuk? - vettem magamra a magabiztos álarcomat amitől elbizonytalanodott és végül kinyögte, hogy mi baja.
- Sese mondott valamit - nem is kellett folytatnia, tudtam miről van szó. - Igaz?
- Igen - bólintottam. - Sergio és én valamilyen szinten együtt vagyunk...
- Fasza - húzta el a száját. - Akkor tényleg szakítottál a brazillal.
- Mondhatjuk úgy is - sóhajtottam fel keserűen mikor eszembe jutott, hogyan adtam a telefonomon keresztül Thiago tudtára, hogy már van valaki más.
- Vegyem úgy, hogy vége a megállapodásunknak?
- Miért lenne vége? - kérdeztem határozottan, mire döbbenten pislogott rám, így muszáj voltam megmagyarázni. - Sergio elfogadta a helyzetet.
- Ez hülye - csúszott ki a száján és most rajtam volt a sor, hogy meglepődve nézzek rá. - Már bocs, de ki az aki szeretne osztozni egy nőn?
- Te is azt teszed - világosítottam fel keserű szájízzel.
- Igaz. Akkor nem változik semmi? - kérdezte bizonytalanul.
- Nem. Ha gólt lősz, ugyanúgy áll az ajánlatom - néztem a szemeibe, ahonnan megkönnyebbülést és valami megmagyarázhatatlan érzelmet olvastam ki.
- Lola, jöttök? - kopogott be Zizu, mire lenyomtam a kilincset és kiléptem a folyosóra.
- Persze, csak tartottam egy kis eligazítást - vigyorogtam a franciára, akibe belekaroltam és együtt mentünk ki, hogy folytassuk a játékot.
Az első pár percben semmi változást nem vettem észre, de aztán edzőtársammal elhűlve figyeltük amint a portugál egy magasabb fokozatba kapcsolt és ennek eredménye kép az ötvenkettedik percben megrezgette az ellenfél hálóját, Bale segítségével. Gólöröme után vigyorogva mutatott a kispad felé.
- Mit tettél vele? - nézett rám hitetlenkedve Zidane.
- Semmi különöset, csak egy apró ösztönzésre volt szüksége.
- Akarok én erről tudni?
- Szerintem nem - somolyogtam rá. - Nem bírná a szíved - ugrattam kopasz segítőmet.
- Nők - forgatta meg látványosan a szemeit, amit az egyik kamera azonnal kiszúrt, így néhány pillanat múlva már látszódtunk is a hatalmas kivetítőn. Jókedvűen integettem a szurkolóknak és puszit dobtam feléjük, amit hatalmas ovációval fogadtak. Nem kellett sokat várnunk, és még jobb kedvünk kerekedett, mikor Roni passza után Benzema újra eredményes volt. A kispadon érezni lehetett a megkönnyebbülést. A játékosok már mertek viccelődni egy egy elrontott helyzeten. A hatvankilencedik percben újabb gólnak örülhettünk. Bale bombájával már 5-0-ra vezettünk. A fiúk hátradőlve, szinte láb lógatva nézték a meccset, így gyorsan kihasználtam a három cserémet. A bónusz pontot akkor gyűjtöttük be, mikor Cris Benzema hathatós segítségével megint betalált. Örömünkbe egy kis üröm is vegyült, mert a hatodik gól után a fiúk figyelme lelankadt és a hosszabbítás első percében Huntelaar, 953 perc után bevette Iker kapuját. A hármas sípszó után magabiztosan léptem az ellenfél edzőjéhez, aki barátságosan megszorította a felé nyújtott kezemet és gratulált az eredményhez.
Amint véget ért a sajtótájékoztató vissza siettünk a szállodába, de még nem feküdtünk le, hiszen a fiúk ünnepelni akartak. Nem kellett sokáig kérlelniük, azonnal belementem, hogy lazíthassanak. A hotel elkülönített termébe mentünk, ahol pillanatokon belül karneváli hangulatot csináltak a fiúk. Szólt a zene és mindenki nevetve rázta magát a Marcelo és Sergio által összeállított zenékre.
- Lolita - nevetett rám a brazil barátom, majd megragadta a karomat és egy tüzes szambát kezdett táncolni velem. Kacagva követtem a lépéseit amit a csapat tapsolva fogadott. Mikor véget ért a zene, végig néztem a kipirult, felhőtlenül boldog arcokon. Szerettem így látni őket. Mintha minden teher lehullott volna a vállukról. Pár szóval megköszöntem nekik a mai teljesítményüket majd úgy tettem, mint aki elhagyja a helységet, de csak a folyosóig mentem, ahol már két torta várta, hogy a tulajdonosa elfújja a rajta égő gyertyákat. Megköszöntem a pincérnek a segítséget, majd betoltam a fiúk közé a zsúrkocsit. Ahogy beléptem a terembe, mindenki elhallgatott és az ünnepeltek arcára kiült a meglepetés.
- Feliz Cumpleaňos Pepe és Jese! - álltam meg előttük a direkt erre az alkalomra készített süteményekkel. - Kívánjatok valamit - mosolyogtam rájuk kedvesen. A két focista egymásra kacsintott majd egyszerre fújták el az összesen ötvenkét darab gyertyát. Össznépi hangzavar kezdődött mikor a torták felszeletelésre kerültek.
- Az első a Főnökasszonyé! - kiáltott fel Pepe és a kezembe nyomott egy elég rusztikusra sikeredett szeletet.
- Kösz - pislogtam a krémes finomságra és a számhoz emeltem - Meg ne próbáld! - mordultam rá Marcelora, aki a kezét emelve akarta az arcomba nyomni a tortát.
- Ne már - nyafogott, mint kiskorunkban, mikor valami nem jött össze neki. - Most elrontottad az örömömet.
- Ne haragudj, nem akartam - villantottam rá egy ártatlan pillantást de a következő percben már kentem is az arcára a kezemben szorongatott édességet.
- Lola? - nézett rám elhűlve, majd próbálta a nyelvével lenyalni az édes krémet. - Hmm, nem is rossz. Megkóstolod?
- Kösz, de nem - ráztam meg nevetve a fejem és nem figyeltem a mellettem állóra, aki orvul a számba tömött egy hatalmas darabot a saját sütijéből. Mérgesen fordultam a védő felé, aki arcomat meglátva menekülőre fogta. Kiszaladt a teremből ahova követtem. Az egyik fordulónál viszont berántott egy sötét beugróba és ajkaival azonnal az enyémekre tapadt. Szó szerint faltuk egymást majd lihegve, vigyorogva váltunk szét.
- Direkt csináltad ne is tagadd - böktem oldalba mire felnevetett.
- Már nem bírtam nélküled - ölelt magához. - Este megmutatom, mennyire megőrjítesz, akárhányszor csak rád nézek - puszilt a hajamba.
- Ma nem jó - közöltem vele higgadtan.
- Miért? Nem tudja meg senki, óvatosan lopakodom majd - simított végig az arcomon.
- Sergio - léptem el tőle, hogy a szemeibe tudjak nézni. - Mennyi is lett a végeredmény?
- 6-1 de hogy jön ez most ide?
- Ki szerezte a gólokat? - próbáltam óvatosan rávezetni.
- Karim, Gareth és...Cris - halkult el a hangja mikor rájött, hogy mire szeretnék kilyukadni. - Akkor ti... ma? - húzta el a száját.
- Igen - néztem rá . - Ma letudom a megállapodásunk rám eső részét, de gondolom ezt nem kell elmagyaráznom neked, hogy mit jelent.
- Nem, de...
- Nincs de, Sergio! Akkor is mondtam és most is megismétlem, Cris és köztem még mindig él az egyezség. Ha ezt nem tudod kezelni, akkor inkább felejts el - néztem rá szigorúan. Figyeltem az arcát, amin rengeteg érzelem suhant át egy pillanat alatt, de aztán birtoklón megragadta a derekamat és magához rántott.
- Valahogy túlélem, de kárpótolnod kell otthon - suttogta a számba majd újra elmerültünk egymás kényeztetésében. A pillanatunkat pincérek egy csoportja zavarta meg, akik furcsa pillantásokat löveltek összefonodó párosunkra. A srácok szemében a kíváncsiságon kívül a huncutság is fellelhető volt és ahogy elhaladtak mellettünk, az egyik rám kacsintott. Érzésem szerint fogalma sem volt róla, hogy ki vagyok, csak egy cicababának hitt aki egy focistával enyeleg. Nevetve néztem utána.
- Bassza meg Lola! - hördült fel Ramos. - Miért kell neked minden utadba tévedő pasival kikezdened? - fakadt ki.
Döbbenten néztem a markáns férfi arcra, aki miután leesett neki, hogy mit mondott, elszégyellte magát. Meg sem vártam a magyarázkodását, hátat fordítottam neki és visszatértem a terembe, ahol már kezdtek elszabadulni az indulatok. Voltak olyanok akik már félmeztelenül táncoltak, míg mások jókedvűen nevetgéltek.
- Hol jártál báránykám? - suttogta egy hang a fülembe amitől elmosolyodtam.
- Elrendeztem az éjszakánkat - vontam meg a vállam, mire a portugál szemei elkerekedtek.
- Én azt hittem, hogy most Ramos...
- Hinni a templomban kell - ráztam meg mosolyogva a fejemet. - Elmagyaráztam neki, hogy két ilyen gól után jár a jutalom.
Cris szája széles mosolyra húzódott majd körül sem nézve húzni kezdett maga után. Benne is ugyanúgy tombolt az adrenalin, mint bennem. Nevetve követtem, mert tudtam mit szeretne, hogy minél hamarabb letudjam a tartozásomat felé. Ahogy kiléptünk a teremből, belebotlottunk a szembe jövő védőbe, aki idegesen nézett végig párosunkon, de nem szólt egy szót sem. A liftbe beszállva Cris azonnal a nyakamnak esett, míg én belebámultam abba a csokibarna szempárba, aki ezt egészen addig nézte, míg az liftajtó be nem zárult mögöttünk. Furcsa érzéssel a gyomromban engedtem át magam a portugálnak és hagytam, hogy megkaphassa a jutalmát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése