8.rész

Cris

 Alig emlékszem valamire a második félidőből. Állandóan Lola szavai csengtek a fülembe. Akarom őt, erre már rájöttem. Ő nem olyan, mint a többi nő. Nem akar kapcsolatot, nem száll rá az emberre. Egyszerűen csak él és nekem ez bejön. Nagyon is. Irina néha az agyamra megy a célozgatásaival: Juniornak anya kell, az egyik ismerősét most jegyezték el és így tovább. Tudom, hogy mire megy ki a játék, de én még nem érzem rá késznek magam. Viszont Lola más. Ő olyan, mint én, csak nőben. Erre a gondolatra elvigyorodtam. Szerintem Rodas nem tudta, hogy mi üthetett belém. Muszáj gólt lőnöm - kattog az agyam és ilyenkor a legkisebb helyzetből is próbálom a legtöbbet kihozni. 2-2. Ennél szarabb is lehetne a helyzet, de nekem kell az a gól, hogy nyerjünk és megkapjam amire már régóta várok.

 Felnéztem és láttam, hogy a hosszabbítás végén tartunk. Felforrt a vérem. Modric hozzám passzolta a labdát és én, lesz ami lesz alapon, rárúgtam a kapura. Szerintem az égiek velem voltak, mert a kapufáról bepattant a gólvonal mögé a labda. Nyertünk! Levettem a pólóm és így ünnepeltem. Tudtam, hogy érteni és érezni fogja, hogy neki szól. Oda sem néztem a bíróra, aki felemelte a sárgalapomat. Ennyit megért. Végre valahára megszólalt a sípszó és véget ért a meccs. Elindultam az öltözők felé, de közben kezet fogtam a játékosokkal, mégsem akartam bunkó lenni. Félszemmel még láttam, ahogy Lola sietősen elhagyja a pályát, kezet sem fog a másik edzővel, amit nem csodálok, mert a kivetítőn mi is láthattuk, ahogy megkapja miatta az első sárgáját a Real színeiben.

 - Tüzes baba! - vigyorgott rám Keylor Navas.

 - Szerintem is.

 - Megvolt már? - kíváncsiskodott, mire elborult az agyam.

 - Azért, mert a faszkalap edzőtök kitalálta, még nem igaz. Kurva jó edző, még ha nő is. Kérdezd csak meg a Santosos fiúkat, akikkel megnyerte a brazil kupát. Lehet, hogy külsőre úgy néz ki, mint egy cicababa, de nem az. Velünk edz és fociban még minket is le tud alázni - osztottam ki a játékost, majd otthagytam a döbbenetével együtt.

 Végre bejutottam a folyosóra. Már alig lézengtek rajta emberek. Óvatosan, figyelve, hogy senki ne lásson meg, lenyomtam az edzőöltöző kilincsét, ami természetesen nyitva volt, és besurrantam. Arcomra levakarhatatlan vigyor kúszott. Körülnéztem, a földön szanaszét hevertek Lola ruhái, míg a fehér tangája a fürdőszobakilincsre volt felakasztva. Bentről vízcsobogás hallatszott. Életemben nem vetkőztem le ilyen gyorsan, majd még egyszer leellenőriztem, hogy bezártam-e az ajtót. Belépve a fürdőbe, alig láttam, majd mikor már megszokta a szemem a gőzt, észrevettem a lányt a zuhany falának támaszkodva. Engem mustrált, apró mosollyal az arcán.

 - Megcsináltad - mondta, miközben beléptem hozzá.

 - Jó volt a motiváció - néztem rá éhes szemekkel, majd lecsaptam az ajkaira. A vérem már megint forrt, de most Lola miatt. Elszakadtam a vérvörös ajkaktól és végig néztem a lányon. Nem volt szégyenlős, bár nem is lett volna miért. Mindene tökéletes volt, Én pedig éreztem, hogy a látványa a felkorbácsolt véremet egy helyre vezeti. Míg én elvoltam a teste feltérképezésével, addig ő egy hirtelen mozdulattal változtatott a helyzetünkön. Neki lökött a zuhanyzó hideg falának és átölelve a tarkómat, magához húzott és megcsókolt. Meglepett a hevessége, de egyben fel is izgatott. Nem akartam lemaradni tőle, ezért simogatni kezdtem a testét, mire felmordult és beleharapott a számba.

 - Nem szeretkezni akarok, hanem dugni - vetette oda nekem. Erre már én is felmordultam. Dugni akarsz? Akkor megkapod - gondoltam, majd hagytam a finomkodó mozdulatokat és felemelve a lábait a derekam köré, a zuhanyzó falának döntöttem. Azonnal befurakodtam a testébe. Egyszerre nyögtünk fel a jóleső érzésre. Nem tartott sokáig, míg eljuttattam a csúcsra és pár pillanat múlva én is követtem őt. Óvatosan csusszantam ki belőle és talpra állítottam. Mosolyogva nézett rám a gyönyörű szemeivel.

 - Szerintem ezt bevezetjük - cukkolt. - Ha nyertek, akkor mindig bejöhetsz az öltözőmbe - simogatta meg a hasfalam, mire újra forrni kezdett bennem a vér.

 - Nahát, úgy látom, hogy neked nem elég a 95 perc a pályán - kacérkodott, majd kilépett mellőlem a zuhany alól. Elkaptam a karját és magamhoz rántottam, hogy ne csak lássa, érezze is mit tesz velem. Ráhajoltam az ajkaira és hevesen csókolni kezdtem. Egy ideig hagyta, majd kibontakozott a karjaimból.

 - Egyezzünk meg. Egy gól, egy menet. Két gól, kettő. Ha mesterhármast rúgsz, tied az egész éjszakám - nézett rám pironkodás nélkül és valami szöget ütött a fejemben.

 - A Santosban is ezt csináltad? - csúszott ki a számon. Ijedten néztem rá, de ő csak mosolygott.

 - Szerinted? Nő létemre nekem is vannak szükségleteim. Hogy válaszoljak, igen, ott is volt valaki, aki mindig gólokat rúgott ezért a pár percért - mutatott ránk.

 - Ki volt az? - tett kíváncsivá egy pillanat alatt, hisz csak férfiból vagyok és tudnom kell a konkurencia nevét.

 - Nem, nem, nem - nevetett. - Nem kell mindent tudnod. Most pedig szeretnék felöltözni és te is tedd azt, hiszen vár ránk a sajtótájékoztató - váltott át semleges témára. Elhűlve néztem, hogy hová lett az a tüzes csaj, aki pár perce még a nevemet nyögte a zuhany alatt. Átváltozott egy határozott, fiatal nővé, aki ráadásul az edzőm. Gyorsan magamra kaptam a ruhám, majd az ajtóból még vigyorogva visszaszóltam neki.

 - Mostantól kösd fel a gatyád, mert meccsenként legalább kettőt rúgok - ígértem meg neki, mire felnevetett.

 Becsuktam magam mögött az ajtót és megindultam a mi öltözőnkhöz. Bent a fiúk csodálkozva kérdezgették, hogy hol voltam eddig. Mosolyogva válaszoltam.

 - Maradjunk annyiban, hogy már tudom, hogy lehet kupát nyerni - néztem rájuk jelentőségteljesen, amiből ők nem értettek semmit