61.rész

Lola

  - Ezt nem hiszem el - ugrottam fel a kispadról, mikor Benzema  huszonnyolcadik percben lőtt gólját nem adták meg les miatt. - Hogy lehet ilyen figyelmetlen?

 - Nyugi - húzott vissza a francia segítőm.

 - Hogy a picsába nyugodjak meg, mikor bizalmat szavaztam neki és nézd meg - mutattam a pályára, ahol Karim miatt emelték fel újra a zászlót. - Folyamatosan elbassza az ütemet.

  Visszaültem a volt csatár mellé és a homlokomat kezdtem masszírozni.

 - Minden oké? - kérdezte aggódva.

 - Persze, csak mostanában kicsit elhavazott a meló.

 - Milyen meló? - vigyorgott. - Én azt hittem, élvezed az edzéseket.

 - Nem is arról beszéltem, hanem a rengeteg felkérésről. Fotózás itt, interjú ott, most vele jelenj meg egy bálon, most arra az estélyre menj el - sóhajtottam fel.

 - De úgy tudom, mindet visszautasítottad, kivétel a jótékonysági esteket.

 - A fotózásokat igen. A fene se akar idiótábbnál idiótább cuccokban pózolni. Amúgy sem vagyok modellnek való. Nekem csak kétszer szólna be a fotós, tuti, hogy leütném.

 - Pedig én kíváncsi lennék rá, milyen az mikor két kiló marhahúst aggatnak rád, hogy szexinek érezd magad - röhögött fel.

 - Hülye - mosolyodtam el én is, miközben hátba csaptam. Jókedvűen léptünk az öltözőbe, annak ellenére, hogy eddig nem remekelt a csapat.

 - Na mi van fiúkák? - néztem körül a leharcoltnak tűnt arcokon.

 - Lola - hallottam meg Bale jellegzetes brit akcentusát. - Úgy érzem, hogy nem tudom folytatni - nézett rám bocsánatkérőn. Nem csodálkoztam rajta, mivel a kilencedik percben keményen felrúgta őt Murillo. Az is csoda volt, hogy eddig kibírta. Bólintottam, majd a másik csatáromra néztem.

 - Jese, kész vagy?

 - Persze - vigyorodott el örömében, hogy megint lehetőséget kap bizonyítani.

 - Oké, akkor már cserével megyünk ki. Te pihenjél - néztem Balere. - Pirri, tegyetek a lábára jeget! - pattogtam, amit a doki felhúzott szemöldökkel nézett. - Bocsi, tudom, hogy érted a dolgod csak kicsit túl vagyok pörögve - szabadkoztam. - Karim! - kerestem a szememmel a franciát. - Gyere csak! - hívtam magamhoz, majd a tábla elé léptem amin a  stratégiát szoktuk felvázolni. - Látod ezt? - húztam egy vonalat és ő bólintott. - Na, ha te itt állsz - tettem egy x-et a vonal elé - és az ellenfél itt - húztam két x-et a vonal mögé - az a les.

 - Tudom - forgatta meg a szemeit.

 - Nem úgy vettem észre - néztem rá mérgesen.

 - Jó, majd figyelek rá - húzta el a száját.

 - Karim! - ordítottam rá.

 - Oké, mindenképp figyelek rá - tette fel a kezeit.

 - Így már jobb - léptem el tőle. Viccesen nézhettünk ki, ahogy a tőlem egy jó fejjel magasabb és kétszer nehezebb csatár meghunyászkodva oldalog a helyére.

 - Sergio - vettem célkeresztbe a védőt, aki nevének hallatán összerezzent. - Lassan átveszed Davids helyét a legtöbb sárgát begyűjtő focisták ranglistáján - utaltam rá, hogy a tizenhetedik percben megint begyűjtött egyet. - Nem szeretném tíz emberrel befejezni a meccset!

 - Vettem - mondta kemény hangon, de nem nézett rám.

  Ezek után kezdtük a második félidőt. Benzema megint lesről lőtt a kapura, majd bocsánatkérőn pislogott rám.

 - Jese egyre jobb - mondtam Zizunak, aki helyeslően bólogatott, miután a fiatal titán hatalmas bombát eresztett el az oldalhálóba.

 - Nehéz feltörni a Granada védelmét - súgta a francia és mintha cáfolni akarná a másodedzőt, Cris, Modrič passza után végre betalált.

 - Mit is mondtál? - néztem rá vidáman.

 - Meg se szólaltam - vigyorodott el.

 - Basszus - idegeskedtem pár perc múlva, mivel Luka is begyűjtött egy sárgát így ez már a negyedik lapja volt a bajnokságban. Követte őt Benzema és Di Maria is, akik szintén besárgultak. A hetvenharmadik percben szabadrúgást kaptunk, amit Cris a lécre bombázott. Nem kellett sokat szomorkodnunk miatta, mert egy percre rá Marcelo gyönyörű gólpasszt adott Benzemának. 2-0. A meccs végéig már nem sok minden történt, ha csak az nem, hogy Di Maria olyan erővel rúgta kapura a labdát, hogy az a lécnek csapódva visszapattant a félpályáig.

 - Ugye tudod, hogy megdöntöttél egy klubrekordot? - lökött meg a vállával Zizu.

 - Nem - kerekedtek el a szemeim. - Melyiket?

 - Hét meccs óta nem kapott gólt a csapat és ilyenre még nem volt példa.

 - Ez nem az én érdemem, hanem a fiúké - jelentettem ki tárgyilagosan.

 - Te rakod össze a csapatot, úgyhogy a tiéd is - bökött rám a mutatóujjával, majd felemelte a fejét. - Én megyek - mondta zavartan, mikor meglátta az irodám előtt toporgó védőt.

 - Hát te? - kérdeztem Sergiotól döbbenten, miközben a kulcsommal kinyitottam az ajtót.

 - Beszélnünk kell! - tolt be maga előtt és a lábával berúgta az ajtót.

 - Sergio, nekünk nincs miről...

 - De igenis van! - szorított neki az íróasztalomnak és közben szája vészesen közeledett hozzám.

 - Megőrülök érted - súgta miközben egyik keze már a derekamat ölelte, a másik pedig az arcomat cirógatta. - Minden pillanatban mikor meglátlak, szeretném letépni rólad a ruhát és végkimerülésig szeretkezni veled.

  Szavai hatására szívem majd kiugrott a helyéről, testem felforrósodott és szemeimet akaratlanul lehunytam.

 - Lola - súgta a számba és én vágytól remegve vártam, hogy megcsókoljon. - Akarlak. Most... Mindig - húzta az agyamat és egy erőteljes csipő mozdulattal hozzám nyomta magát. Egyszerre nyögtünk fel az emlékképek hatására, amit azonnal összetört egy gúnyos hang.

 - Bocs, ha zavarok - szemeim kipattantak és ellöktem magamtól a védőt. Próbáltam a légzésemet normalizálni és a szívemet megzabolázni.

 Hülye vagy Lola? - szidtam magamat csendben. - Majdnem bedőltél neki megint.

 - Nem zavarsz - köszörültem meg a torkom és úgy néztem a portugálra. - Ramos már indulni akart.

 - Ja - húzta el a száját az említett és az ajtóhoz lépett miközben farkasszemet nézett Ronaldoval. - Ne felejtsd el amit mondtam - szólt vissza a válla felett. - Mindig... - hagyta levegőbe lógni a szót majd lelépett.

 - Mi volt ez? - nézett rám mérgesen Cris.

 - Talán Ramost kéne kérdezned - csattantam fel frusztráltan.

 - Nem akarok mással is osztozni rajtad - jött közelebb. Nem akartam ezt újra meghallgatni, ezért inkább közbe vágtam.

 - Miért jöttél?

 - Nem egyértelmű? - kérdezte sunyin vigyorogva. - A jussomért - rántott magához és szája már a nyakamon lévő bőrt kényeztette.

 - Cris - sóhajtottam fel. - Az a-ajtó.

 - Bezártam - súgta a fülembe. - Nem akarok úgy járni, mint Sergio - kapott a szám után, miközben a kezeivel már vetkőztetni kezdett. Felültetett az asztalra és elégedett mosoly kúszott az arcára, mikor meglátta meztelen felsőtestemet.

 - Mondtam már, hogy imádom a melleidet? - vette kézbe a halmokat. - Annyira szépek és finomak - nyalta végig az érintésétől már kőkemény bimbókat.

 - Cris - könyörögtem neki, magam se tudom miért. Azért, hogy csinálja tovább vagy hogy álljon le.

 - Mond Cica, mit szeretnél? - döntött hátra az asztalra, lesöpörve az útjába kerülő tárgyakat. Szája a köldökömet vette célba és én ekkor vesztettem el a testem felett az uralmat. Két kézzel túrtam a hajába és felhúztam magamhoz egy csókra. Észre se vettem mikor lehúzta a nadrágját, csak annyit érzékeltem, hogy a szoknyám alá nyúlva letépi rólam a bugyit és belém hatol.

 - Basszus - nyögtem fel az élvezettől és a számba haraptam, hogy ne sikítsak fel.

 - Lolita, édesem - suttogott a fülembe Cris. - Annyira forró és puha vagy - lökött egyre erősebbeket.

 - Ne pofázz! - szóltam rá, miközben a lábaimat felhúztam és a nyakába tettem, hogy még mélyebben érezhessem magamban - Csak csináld! - mondtam, miközben lassan elvesztettem az eszemet az érzéstől.

 - Te akartad! - nyúlt a fenekem alá és kihúzott az asztal szélére. - Ó, baszd meg! - sóhajtott fel, mikor minden egyes lökésnél megemeltem egy kicsit magam. Nem kellett neki se és nekem se sok, hangos nyögéssel jutottunk el a csúcsra. Pihegve, kipirulva néztünk egymás szemébe, majd Cris lehajolt és megcsókolt. Ez valahogy más volt, mint az eddigiek. Érzelmesebb. Zavartan toltam el magamtól és öltözködni kezdtem.

 - Jössz egy bugyival - fogtam kezembe a széttépett fehérneműt, majd a zsebembe gyűrtem. Mégse dobhattam a kukába. Mit gondolnának rólam a takarítók?

 - Ha kell veszek neked egy egész gyárat - vigyorgott -, ha cserébe mindig ilyenben lesz részem.

 - Megkaptad a jutalmad, most már mehetsz - ültem le a székembe és az ajtóra mutattam. Cris elkapta az ujjamat és megcsókolta.

 - Igenis főnökasszony! - mosolygott rám, majd teljesítette a kérésemet és lelépett. Lefagyva néztem utána. Ebbe meg mi ütött?