91.rész

Sergio

   - Hétalvó, felkelni! - szólalt meg egy ismerős hang a fejem felől. Szemhéjamat nagy nehezen rávettem a nyitásra, így egy gúnyosan mosolygó angyallal néztem farkasszemet. - Lola? - bukott ki az ajkaimon, de az agyam még messze járt a bekapcsolástól.

 - Kedves, hogy megismersz - nevetett fel a lány. - Tessék, víz és gyógyszer - nyomott a kezembe valami fehér bogyót, amit kérdés nélkül lenyeltem. - Most pedig szedd össze magad és indulunk futni.

 - Mit csinálunk? - ültem fel hirtelen és csak most jutott el a tudatomig, hogy szét is nézzek. - Mi a francot keresek én itt?

 - Ezt kérdeztem tőled hajnali háromkor én is, mikor egy taxis itt rakott ki előttem - vágta csípőre a kezeit Lola.

 - Úh - dörzsöltem meg lüktető halántékomat, hátha valamivel jobb lesz, de nem segített. Utáltam másnaposnak lenni.

 - Gyerünk Sergio, szedd össze magad és már indulunk is!

 - Minek? - dőltem nyűgösen hátra.

 - Először is, mert a friss levegő jót tesz a macskajajnak, másodszor, mert megérdemled a tegnapi viselkedésed miatt, hogy egy kicsit megdolgoztassalak, harmadszor pedig...

 - Nem lehetne, hogy máshogy dolgozzam le a büntetésemet? - húztam be a lábaim közé a kezénél fogva a lányt, aki már tréning ruhában, indulásra készen állt. Kezeimet feszes, kerek fenekére vezettem és arcomat a hasához szorítottam. - Sokkal jobb ötletem van, mint a futás - morogtam. Annyira békés volt így és én annyira szerettem volna, ha ez a pillanat örökké tart, de tudtam, hogy nem sokára ez az egész megváltozik és én sem leszek több Lola szemében, mint Marco. De addig minden lehetőséget kiakartam használni, hogy vele lehessek.

 - Sese - kuncogott fel, mikor forró leheletem megcsiklandozta a hasfalát. - Te most büntiben vagy, de ha nem nyafogsz, akkor lehet szó róla, hogy kapj egy kis jutalmat - simított végig borostás arcomon, amitől jóleső borzongás szaladt végig rajtam. - De ahhoz előbb át kell öltöznöd és el kell indulnunk futni - lépett ki a lábaim közül.

 - Muszáj? - pislogtam rá kiskutya szemekkel persze eredménytelenül.

 - Vagy ez, vagy dupla edzés egész héten - kiáltott vissza a bejárattól.

 - Megyek - álltam fel végre az ideglenes ágyamról. Megigazítottam a gyűrött inget magamon, majd belebújtam a cipőmbe és a lány után siettem, aki már nyújtó gyakorlatokat végzett az udvaron.

 - Épp ideje - csóválta meg a fejét, végig nézve rajtam. - Első utunk hozzád vezet, átöltözöl és már indulhatunk is tovább - adta ki az utasítást jókedvűen. Még kissé szédelegve és hányingerrel küszködve indultam el mögötte. Azt a pár száz métert a házamig, csendben, a gondolatainkba merülve tettük meg. Ahogy körül néztem az utcán és hallgattam a minket körül vevő halk zajokat, annyira nyugodtnak tűnt minden, de tudtam, hogy ez a vihar előtti csend. És csak remélni mertem, hogy minél később csap majd le ránk, mert még kiakartam élvezni az utolsó napokat, heteket amiket még eltölthetek Lola mellett.

Ahogy megérkeztünk, kinyitottam az ajtót és előre engedtem a lányt, aki természetes kíváncsisággal fordítgatta a fejét jobbra-balra a lakásomban.

 - Mindjárt jövök. Addig nyugodtan nézz szét, és ha kell valami, szolgáld ki magad - mutattam a nappalim felét betöltő bárpultra. - Nem csak piák, hanem energia italok is vannak - torkoltam le, mert láttam a szemén, hogy mit akart mondani.

Megfordultam és magára hagytam, de a lépcsőtetején megálltam és egy darabig onnan figyeltem ahogy a kandallóhoz lépett és kezébe vette az egyik családi fotómat. Ajkai édes mosolyba húzódtak. Mindig így akartam látni, annyira más volt ilyenkor. A vonásai ellágyultak és a maszk, ami mindig ott leledzett gyönyörű arcán, most lehullt. Szinte levegőt is elfelejtettem venni mikor láttam, hogy az egyik képen végig simít az ujjával, ajkain szomorú mosollyal. Azonnal tudtam melyik képet tartja a kezében. Amin az én gyönyörű keresztlánnyommal voltam, Danielával. Én is szerettem azt a képet, mert tükrözte azt a szeretetet, amit egymás iránt érzünk a kicsi lánnyal. A szívembe szúró fájdalomtól felocsudtam a bámulásból és végre elindultam a szobám felé. Egy nagyon gyors átöltözés után már meg is álltam Lola mellett, aki még mindig a képeket nézegette.

 - Gyönyörű ez a kislány - mondta mosolyogva, de a hangja egy pillanatra megremegett.

 - Igen, a bátyám és a család szemefénye - vettem ki a kezéből a keretet és vissza helyeztem a párkányra. - Lola...

 - Ne - emelte fel a kezeit. - Csak ne kezd a sajnálom szöveget, mert attól behányok - keményítette meg a hangját és arcán újra ott díszelgett a maszkja. - Indulhatunk?

 - Persze - sóhajtottam fel lemondóan.

Az utcára érve Lola megvárta, míg én is bemelegítek egy kicsit, majd elindultunk. Követtem a lányt, aki a fülébe dugta a headsetjét és beállt egy neki megfelelő tempóba. Az első méterek után azt hittem kiköpöm a tüdőmet vagy kidobom a taccsot, de aztán lassan hozzászoktam a mozgáshoz. A fejfájásom észrevétlenül távozott belőlem és a friss levegő tényleg jót tett. Szemeimet végig az előttem futó lányon legeltettem, aki meg kell hagyni még egy egyszerű melegítőben is észvesztően szexi volt. Néha elkaptam egy-egy férfi tekintetét, akik szintén belefelejtkeztek a bámulásába. Nem tudom meddig futottunk, de egyszer csak ott álltunk a kiindulási pontunknál, vagyis a házam előtt.

 - Nem vagy éhes? - kérdeztem hirtelen, mert nem akartam még elszakadni tőle.

 - Van valamid itthon? - nézett rám huncut szemeivel.

 - Valami biztos - mosolyodtam el majd újból beinvitáltam.

A konyha felé vettem az irányt és elővettem két ásványvizes palackot. Nagy kortyokban tüntettük el a folyadékot.

 - Ez jól esett - töröltem meg a számat. - Most nézzük mi van itthon - nyitottam ki a hűtőt. Lola mögém állt és ő is felmérte a tartalmát.

 - Huh, nem lehetne, hogy előbb lezuhanyozunk? - húzta fintorra az orrát. - Rettenetes szagunk van, így még az étvágyam is elmegy - nevetett fel.

 - Én benne vagyok - fogtam kézen, majd a bevezettem a fürdőszobába.

 - Egy szóval nem mondtam, hogy együtt - harapta be az alsó ajkát mikor megnyitottam a vizet a zuhanykabinban.

 - Pedig nálam ez a szokás - nyúltam a pólója aljához, hogy lesegítsem róla.

 - Mi? Hogy a vendégeiddel együtt zuhanyzol? A csapat többi tagja is részesül ebben a kegyben?

 - Nem, ez csak neked jár - suttogtam a szájába, majd lecsaptam a csábító vörös ajkakra. Nyelvem azonnal behatolt az édes barlangba és táncra kelt a lányéval. Nem finomkodtunk, szinte téptük egymásról a ruhát és percek alatt lemeztelenítettük egymást,  majd valahogy elnavigáltunk a zuhanyrózsa alá és jóleső sóhajjal fogadtuk a testünket befedő meleg vizet. Lola keze a tarkómra csúszott és belemarkolt a hajamba.

 - Annyira kívánlak - sóhajtottam fel, mikor ölünk egymásnak nyomódott. A vágy tüzes paripaként vágtatott végig a testemen.

 - Ne beszélj - nyögött fel a lány a karjaimban és fejét a csempének vetette. Megfogadtam a tanácsát és a számat egészen másra kezdtem használni. Például arra, hogy kéjes kis sóhajokat csaltam ki Lola ajkai közül ahogy a gömbölyű halmaira hajoltam. Szívtam, szoptam, haraptam a rózsaszín gombokat, őrületbe kergetve ezzel őt. Kezeim birtoklón járták be a selymes bőrrel fedett testének minden rejtett zugát.

 - Sese - sóhajtotta vágyakozva, mikor ujjaim szétnyitották a redőit és óvatosan elmerültek a testében.

 - Mond szerelmem - néztem a ködös tekintetébe. Most megint nem volt rajta az álarca, így minden egyes rezdülését próbáltam az agyamba vésni. - Mit szeretnél?

 - Téged - nyögött fel, de én inkább gyorsabb tempóban kezdtem pumpálni. - Most...én...ahw! - kiáltott fel mikor elélvezett. Órákig tudtam volna gyönyörködni, az orgazmustól földöntúli szépségben ragyogó arcában. Éreztem, hogy a térdei megrogynak, így a feneke alá nyúltam és megemeltem. Minden akadály nélkül vettem birtokba a testét ahogy merevedésemmel becsúsztam a forrón lüktető hüvelyébe.

 - Istenem, de finom vagy - csókoltam a nyakába, majd nem tudtam ellenállni a kísértésnek és a fogaimat is belemélyesztettem a vékony bőrébe.

 - Basszus - nyögött fel ismét és lehunyt szemmel kapaszkodott belém. Éreztem ahogy a falai összeszűkülnek körülöttem.

 - Gyerünk életem, nézz rám - könyörögtem neki és ahogy megtette, elvesztem a vágytól tüzelő tekintetében. Önkéntelenül mélyebbeket mozdultam benne, teljesen kitöltöttem. Úgy éreztem, ez az a pillanat amit soha nem akarok elfelejteni. Lola hangos sikítással adta tudtomra, hogy újra a csúcsra ért és ez volt az utolsó csepp a poharamban. Az orgazmus szinte szétrobbantotta a testem. Hangos nyögéssel adtam át magam a mindent elsöprő érzésnek. Arcom a vállába temettem és mélyeket lélegeztem, hogy kitisztítsam a fejemet. Lassan kihúzódtam belőle és leengedtem a lábait a kőre. Arca kipirult, szemei csillogtak én pedig éreztem, hogy minden ilyen pillanatért megéri osztozkodni a portugállal. Akármennyire akartam is Lolát, tudtam, hogy már nem sokáig lehetek vele, pedig ő volt nekem a tökéletes NŐ. A társ, az edző, a barát, a szerető és minden amit egy nőben kerestem. De most, hogy megtaláltam, jól el is basztam - szomorodtam el, mert csak most értettem meg igazán, hogy mit fogok veszíteni.

 - Baj van? - simított végig az arcomon, de én csak megráztam a fejemet és belecsókoltam a tenyerébe.

 - Nincs, hogy is lenne - hazudtam és apró csókokat adtam a duzzadt ajkaira. - Addig amíg velem vagy, minden tökéletes - öleltem magamhoz.

Befejeztük a zuhanyzást, majd felöltöztünk.

 - Jól állnak a cuccaim - néztem vigyorogva a lányra, mikor megjelent a konyhában az egyik boxeromban és pólómban.

 - Nem az én méretem - húzta el a száját majd egy egyszerű csomóval megkötötte a felsőjét, hogy mozogni tudjon benne. - Na mit is eszünk?

 - Nem tudom - vontam meg a vállamat. - Azt hittem, majd te csinálsz valamit, ha már ilyen kielégítő vendéglátásban volt részed - pislogtam rá pimaszul.

 - Na megállj csak! - csapott a vállamra nevetve. - Tudod mit, igazad van, tényleg kitettél magadért és ezért jutalmat érdemelsz - kacsintott rám. - Ülj le, majd megleplek valamivel - mutatott a székre és én örömmel teljesítettem a kérését. Jókedvűen néztem ahogy térült-fordult a konyhámban és valahogy eszembe ötlött a gondolat, hogy ezt megbírnám szokni.

 - Nem volt nagy a választék, így csak erre futotta - tett elém egy hatalmas adag, gusztusos sajtos omlettet.

 - Mmm - szimatoltam a tányér fölé - ezt szabad nekem ennem?

 - Ma igen - bólintott. - Rengeteget dolgoztál ma, kell a fehérje utánpótlás, de ne szokj hozzá - kacsintott rám kuncogva.

 - Miért? Nem lehetne minden nap ez a menetrend? - húztam az ölembe és puszikkal halmoztam el az arcát. Annyira jó volt most minden, úgy éreztem magam mint egy álomban. Szerettem volna, ha ez így marad, de az álmok azért vannak, hogy néha összetörjenek.

                         

Az a bizonyos kép. <3