7.rész

Lola

Úgy éreztem, eljött az ideje, hogy a portugál megtudja, ki az új szomszédja. Mivel kora délután volt, ezért a nap még melegen sütött. Felvettem a legszexisebb fürdőruhám, ami épp csak takart belőlem valamit és letelepedtem a medence mellé. Kivittem magammal a laptopomat és a youtube-ot bekapcsolva, bömböltetni kezdtem a kedvenc zenéimet. Tudtam a fiúktól, hogy Cris ilyenkor szeret sziesztázni kicsit, amiben most megzavarom. Arcomon gonoszkás mosollyal, kentem be testem minden pontját naptejjel, de a hátamat nem értem el.

 - Segítsek? - hallottam meg, az ismerős hangot a kerítés mellől.

 - Megtennéd? - fordultam felé és hangos nevetésre késztetett az arca, mikor rájött, ki is vagyok.

 - Lola? Te? Mit?... - dadogott, de szemei már éhes vadként pásztázták a testemet.

 - Nem is mondtam? Ó, de buta vagyok - somolyogtam rá. - Én vagyok az új szomszédod.

 - Ez most komoly? Mármint tudom, hogy új lakó költözött be, de pont te? - nevetett most már ő is. Odaléptem a gépemhez és kikapcsoltam a zenét.

 - Akkor segítesz? - nyújtottam felé a naptejet. Ő csak egy egyszerű mozdulattal átugrott a kerítésen és közelebb lépett hozzám.

 - Fordulj meg! - szólt rám, miután elvette tőlem a flakont. Hallottam, ahogy a fogai közt szívja be a levegőt, majd érzéki mozdulatokkal kezdi bekenni a hátam, miközben a fülembe suttog.

 - Eszméletlen gyönyörű vagy. Nem felejtettem ám el a délelőtti akciódat. Már akkor is meg akartalak csókolni - adott egy apró puszit a fülem mögé, amitől libabőrös lett az egész testem. Keze már rég nem a hátamat kenegette, hanem el-eltévedt a melleim irányába. Jólesően hunytam be a szemem és adtam volna át magam az élvezeteknek, ha nem szakítják félbe azt.

 - Ronci!? - hallottuk meg a hangot és belőlem kirobbant a nevetés. Elvettem a portugáltól a naptejet és egy lépéssel eltávolodtam tőle. Láttam a szemén, hogy nagyon pipa, de visszafogja magát. - Merre vagy?

 - Itt vagyok! - válaszolt, de a szemét nem vette le rólam.

 - Mit csinálsz a szomszédban? - csattant fel a lány hangja, és ahogy ránéztem, egyből felismertem.

 - Hello, Irina! - nyújtottam felé a kezem. - Lola vagyok, az új szomszéd. Ja, és Cris új edzője is - mutatkoztam be fesztelenül. Láttam a lány arcán a hitetlenkedést, és a bosszúságot átsuhanni, de azért elfogadta a kezem.

 - Női edző? Ez valami vicc? - húzta el a száját, mire engem elkapott a harci-hév, de mielőtt bármit is mondhattam volna, Ronaldo megelőzött.

 - Nem vicc Irina. Ő tényleg az edzőm. Dolores Faria - mutatott be, mégegyszer, a lánynak, akinek elég lassan esett le, hogy ez nem a kandikamera.

 - Nem is mondtad, hogy egy nő lett az edzőtök - húzta el újra a száját.

 - Talán, mert téged semmi nem szokott érdekelni, ami a csapattal kapcsolatos - csattant fel Cris, majd elnézést kérőn nézett rám. - Akkor megbeszéltük - villantott rám egy 1000 wattos mosolyt - ,holnap együtt megyünk, ha már ideköltöztél - vigyorgott továbbra is rám, és ahogy jött, úgy távozott is a kerítést átugorva. Nem hagyhattam, hogy ő nyerjen, így utána szóltam.

 - Oké, de az én kocsimmal megyünk, mert jobban vezetek - láttam, hogy vissza akar vágni, de nem hagytam. - Mivel én vagyok az edződ, így nincs vita - somolyogtam rá negédesen. - Reggel majd dudálok. Sziasztok! - intettem nekik és ringó csípőmozgással indultam el a nyugágyamig, ahová a tőlem telhető legkecsesebben dőltem hátra napozni. Éreztem magamon Ronaldo tekintetét és tudtam, hogy ezt a csatát is én nyertem meg. Elégedett mosollyal hunytam le a szemem, majd átadtam magam a pihenésnek.

                                                             ~ o ~ o ~ o ~

A hetünk gyorsan eltelt. Reggelente, a portugállal együtt indultam a Barnebauba. Sokat beszélgettünk és nevettünk. Sok mindent elárult magáról és a csapatról is. Aztán elérkezett a várva várt nap. Megérkeztünk végre Valenciába, ahol a Levante lesz a mai ellenfelünk. Elfoglaltuk a szállást, majd elindultam a fiúkkal a stadionba. Mindenhol furán néztek rám, amikor bemutatkoztam, hogy én vagyok az edző. Kimentünk a pályára, a másik csapattól elkülönülve elkezdtük a bemelegítést. Már a felén is túl voltunk, mikor megláttam, hogy valaki közelít felénk.

 - Dolores? - nézett rám csodálkozva. - Csak nem vagyok vak. Te mit keresel itt? - intézte hozzám gúnytól csöpögő szavait.

 - Hola, Joaquin - köszöntem nem túl lelkesen, a másik csapat edzőjének. Volt már szerencsénk egymáshoz. - Mint látod, edzek a fiúkkal.

 Hangosan felnevetett.

 - Ugye viccelsz? Mond, hogy csak szórakozol velem és nem te vagy a Reál új edzője? - röhögött a képembe, ami kihozott a sodromból.

 - Mi bajod van vele? A legjobbaknak, a legjobb dukál - vágtam oda neki, mire felhördült.

 - Pereznek, elment az esze - jelentette ki gúnyosan. Egyre többen gyűltek körénk, a másik csapat focistái közül.

 - Nézd már, óvónénit kaptak a fiúk - nevetett fel az egyik, mire Benzema bemutatott neki. Elkezdődtek a beszólogatások és tudtam, hogy ha hagyom, akkor egy nagyon durva meccsnek nézünk elébe. Ezért inkább intettem Ikernek, aki vette a lapot és elkezdte a fiúkat beterelni az öltözőbe.

 - Menjetek csak! Hallgassatok a mamira! - húzta az agyukat Caparros, mire megtorpantak, én pedig elérkezettnek láttam az időt, hogy közbelépjek.

 - Te most komolyan, azért vagy kiakadva, mert nem fasz van a lábam közt, vagy csak szimplán féltékeny vagy, mert jobb vagyok nálad? - néztem rá gúnyos mosollyal az arcomon. A fiúk vigyorogva néztek a hátam mögül, míg a másik csapat, meg sem tudott szólalni a döbbenettől.

 - Ugyan, mire vagy ennyire eltelve magadtól? - nézett rám az edző. - Hogy végig ment rajtad az egész csapat, vagy mi? - nézett hátra a focistáira, akik röhögve adtak neki igazat, míg az én csapatom ugrásra készen állt, de leintettem őket. Közelebb léptem az ellenfelemhez, a kezemet incselkedve végighúztam az arcán, majd le a mellkasán és a szemeibe nézve végignyaltam az ajkaimat.

 - Ez a te nagy bajod, hogy ők már megdugtak - mutattam a fiúkra - és te még nem. Édesem - somolyogtam rá, miközben a kezem már a nadrágja elejéhez közelített -, sajnos, te már nem bírnád a tempóm, míg ők még igen - löktem meg egy kicsit, és lepacsiztam a Blancoimmal, emelt fővel vonultam be az öltözőnkbe.

 - Nem vagy kispályás - állt meg mellettem Marci. - Te még mindig nem vagy komplett.

 - Mikor voltam az? - néztem a barátomra.

 - Soha?- nevetett fel. - Kár, hogy nem nézted meg az arcukat, mikor elvonultál. A szivárvány kutyafasza volt az ő arcukhoz képest. Főleg, Caparros lila feje tetszett - utánozta az edző arckifejezését amin én is elnevettem magam.

 - Na jó, most már koncentráljatok a meccsre - fordultam a fiúk felé. - Ezek után, nem lesz egyszerű menet.

 Igazam is lett. Az első félidő még csendesen telt, majd a 43.percben, Khedira kapott egy sárgát. Tudtam, hogy az edzésen történtek is közre játszottak benne. 0-0-val mentünk az öltözőbe.

 - Fiúk! - néztem rájuk szigorúan. - Nem látom a küzdést. Hagyjátok, hogy ők irányítsanak titeket. Ha nem szeditek össze magatokat, tényleg megérdemeljük, hogy kinevessenek minket. Hagynátok, hogy az első közös meccsünk után kisírt szemekkel fényképezzenek le? - vigyorogtam rájuk. Ők is elmosolyodtak, majd elindultak vissza a pályára. Ott álltam az ajtó mellett és minden focistám fenekére rácsaptam egyet biztatóul. Az ellenfél nem tudta, hogy miért vigyorognak ennyire a Madridisták. Mikor, Cris került sorra, még be is pucsított, mire felnevettem.

 - Bezzeg, a Misternek nem dőltél volna be így - utaltam Mourinhora.

 - Őt nem is akartam megkapni - vigyorgott rám szemtelenül.

 - Miért, engem meg akarsz? - cukkoltam.

 - Mióta kiszálltál a kocsidból, első nap - válaszolt őszintén.

 - Hát jó - néztem rá, majd a füléhez hajoltam, hogy csak ő hallja amit mondok.

 - Ha ma nyertek és gólt szerzel, akkor nyitva hagyom neked az öltözőmet - nyelt egy nagyot, majd elvigyorodva bólintott, hogy értette.

 - A zuhany alatt várj! - súgta oda nekem magabiztosan, ami megmosolyogtatott, majd elfutott a többiek után. Felsóhajtottam és csak reménykedni tudtam, hogy ma már részem lesz egy kis kényeztetésben.

 A második félidő nem indult rózsásan. Arbeloa az 50.percben sárgát kapott, majd az 57.-ben, Diawara gólt lőtt nekünk. Ránéztem Caparrosra, aki önelégült pofával nézett vissza rám. Úgy gondoltam, hogy itt az ideje kicsit frissíteni, ezért Coentrao helyére, Marcit cseréltem be. Azonnal látszott a játékon, hogy jól döntöttem, mivel egy percre rá, Di Maria gólpaszt adott Ramosnak, aki azt értékesítette is. 1-1. Ránéztem Ronaldora, aki cinkosan elvigyorodott.

 A 69. percben lecseréltem a fáradt Iscót, Moratara. Majd a 79.-ben Benzemát, Jesere. Éreztem a francián a görcsös akarást, de most ez nem jött neki össze. Egy védelmi hiba miatt a 85. percben, El Zhan betalált a kapunkba, de nem sokáig örülhettek a vezetésnek, mert csak úgy, mint az előző gólnál, 4 percre rá, Morata kiegyenlített. A feszültség lépten-nyomon nőtt. Ott álltam a pálya szélén és idegesen néztem a fiúkat, mikor Caparros hangja jutott el hozzám.

 - Lassúak a fiúk. Talán ők sem bírják az iramodat? - nézett rám gúnyosan. - Ne harcold le őket ennyire, mert nem lesz esélyetek a kupára. Ja, az már akkor elúszott, amikor Pereznek elment az esze és téged kért fel, hogy a Madrid edzője legyél - ettől a mondattól szállt el az agyam. Két lépéssel ott termettem előtte és elkaptam az ingét. A segédbíró próbált közénk állni, de nem igazán sikerült neki.

 - Na idefigyelj, te fatökűlepkevadász - sziszegtem a fogaim közt - Hagyd ki belőle Perezt. És, hogy tudd megfogjuk nyerni  a kupát. Megígérem neked, ha így lesz, eljövök hozzád és felnyomom a seggedbe.

 Mire ezt végig mondtam, már ott volt a bíró a jól ismert sárgalapommal, amit nevetve vettem tudomásul, majd mikor visszafordult a játék felé, bemutattam Caparrosnak.

 4 perc hosszabítás. Kínszenvedés volt a fiúknak, hiszen nyerni jöttünk, mégis x-eltünk. Idáig jutottam el a gondolataimban, mikor Modric gólpaszt adott a portugálnak, aki azt kíméletlenül be is váltotta. 3-2 a javunkra. Cris levette a pólóját és megmutatta a felsőtestét a világnak, de én tudtam, hogy ezzel nekem üzen. Vigyorogva néztem, ahogy a bíró előhúzva, egy sárga-lapot, neki is felmutatja, vetkőzés miatt. Végre megszólalt a hármas sípszó. Én köszönés nélkül indultam el az öltözőm felé, aminek nyitva hagytam az ajtaját. Levetkőztem, a ruháimat látványosan szétdobáltam, majd beálltam a zuhany alá és vártam. Vártam, hogy a portugál beváltsa az ígéretét.