73.rész

Sergio

   A kézfejem sajgott, de ez semmiség volt ahhoz a fájdalomhoz képest, ami Lolából sugárzott. Mint egy engedelmes robot, úgy követett a fürdőszobába, ahol már készen várta a forró, habos víz.

 - Segítek - léptem mögé és óvatosan lehúztam  a ruhája cipzárját. Az anyag elterült a lábainál, de Lola nem mozdult csak meredt előre a semmibe. Ijesztő volt látni a mindig vidám, erős lányt így összetörve. Belegondolni sem mertem, hogy milyen lehetett mikor az a szemét otthagyta. A szavaiban megbújó mérhetetlen fájdalom, hogy többé nem lehet gyereke, befészkelte magát a tudatomba. Az eddigi tettei, a férfiakkal való játszadozása azonnal értelmet nyert, amint a múltja sötét titka felszínre került. A sajnálatomat felváltotta a csodálat. A csodálat, hogy képes volt talpra állni és véghez vinni az álmait.

 - Lolita - szólítottam meg halkan mire összerezzent és rám emelte kérdő tekintetét. - Áztasd ki magad - mutattam a kádra. Lassú mozdulatokkal kapcsolta ki a melltartóját, majd ledobta a földre. A levegő bent rekedt a tüdőmben és mozdulni sem tudtam, csak tovább figyeltem, ahogy lerúgja a magassarkúját és lehúzza a combfixét. Nagyot nyeltem, mikor ujjai az utolsó ruhadarabhoz értek. Még pislogni is elfelejtette, mikor levette a bugyiját. Ott állt előttem anyaszült meztelenül egészen addig, míg be nem lépett a kádba és a habok el nem takarták előlem. Szemeit lehunyva dőlt hátra. Nem tudtam mitévő legyek, így zavartan felvettem a földre dobált ruhákat majd letettem őket a szennyestartó tetejére. Ki akartam lépni a helységből, hogy ne zavarjam őt, mikor meghallottam a hangját.

 - Ne hagyj egyedül! Kérlek!

  Megfordultam és ránéztem. Szemeit könyörgőn fúrta az enyémbe. Nem volt erőm nemet mondani neki, így csak biccentettem egyet. Úgy ahogy voltam, öltönyben, nyakkendőben leültem a kád szélére.

 - Sze...szeretném, ha te is... - nézett rám hatalmasra nyílt szemeivel és én ennyiből is pontosan tudtam, hogy mit szeretne. Felálltam és pillantásai kereszttüzében vetkőzni kezdtem. Nem volt miért szégyenlősködnöm, hiszen nem először látott már így. Mikor végre lekerült rólam a boxerem, beléptem mögé a forró vízzel töltött kádba. Ahogy leültem a víz kicsit kiloccsant, de egyikünk se foglalkozott vele. Mellkasomra vontam és éreztem, hogy görcsös tartása valamelyest enged miután a karjaimat köré fontam. Hajának illata az orromba kúszott amitől a gondolataim elkalandoztak. Testem azonnal válaszolt az ingerre és csak remélni mertem, hogy ő ezt nem vette észre. Kapkodni kezdtem a levegőt, mikor vékony ujjaival a tetoválásaimat simította végig.

 - Szépek - suttogta, majd mikor simogatása az ujjaimra tévedt az élvezettől megremegtem. Ő ezt félre értelmezte. - Fáj? - kapta el a kezét majd egy kis hezitálás után mégis érte nyúlt és az ajkaihoz emelte a zúzódott területet. - Nem szabadott volna verekedned - csókolta végig a sebeimet. Felnyögtem. Ajkai valami olyan érzést váltottak ki belőle, amit még soha nem éreztem, de nem engedhettem a vágynak pedig szívem szerint magamra húztam volna és addig szeretkezek vele, míg el nem feledtetem vele a fájdalmait.

 - Lola - súgtam rekedten mikor megéreztem puha, bársonyos nyelvét a középső ujjamon. Éreztem, hogy teste tüzel, így nem gondolkodtam, kezemet levezettem az öléhez és óvatosan simogatni kezdtem a lába közt. Apró, kéjes sóhajok hagyták el a száját. Csodálatos, törékeny teste vonaglani kezdett mikor egyik, majd néhány pillanat múlva másik ujjamat is belé vezettem. Először csak lassan, majd egyre fokozva a tempót kezdtem pumpálni.

 - Sergio - sikkantotta a nevemet miközben izmai összehúzódása jelezte, hogy csúcsra ért. Pihegve, ernyedten feküdt az ölemben. Éreztem, hogy tűrőképességem határára értem, így kimásztam mellőle és megtörölköztem. Elfelhősödött tekintettel figyelte mozdulataimat.

 - Gyere - nyúltam felé és mikor felállt, egy puha törölközőt tekertem köré. Ölembe kaptam és bevittem a hálószobába, ahol letettem az ágyra. Karjai szorosan fonódtak a nyakamra és nem is akart elengedni. Szemei az arcomat fürkészték.

 - Lola, engedj - kértem kedvesen.

 - Nem - durcázott be, mint egy kislány.

 - Muszáj - simítottam végig az arcán.

 - Miért?

 - Mert ha most nem megyek el a közeledből, olyat teszünk amit holnapra megbánnánk.

 - Én nem bánnám - harapott az alsó ajkába, de tudtam, hogy nem engedhetek a kísértésnek.

 - Dehogyisnem - mosolyodtam el. - Hidd el, csak megutálnál amiért kihasználtam az alkalmat. De én is rühelném magam - néztem a szemeibe.

 - Már nem kívánsz, ugye? - kérdezte elvékonyodott hangon és elengedte a nyakamat. - Most, hogy tudod, nem lehet gyerekem már nem kellek - kiabálta sírva. - De igazad van, kinek is kéne egy ilyen selejt - fúrta a párnájába az arcát és zokogni kezdett. Megdöbbenve néztem rá. Ezt gondolja magáról?

 - Ezt gyorsan verd ki a fejedből! - fordítottam hirtelen magam felé és kisimítottam néhány kócos tincset az arcából. - Attól, mert egy szemétláda miatt nem lehet kisbabád, még nem vagy selejt. Te egy gyönyörű, okos, erős lány vagy, akiért rengeteg pasi ölni tudna. Köztük én is - fúrtam a tekintetemet a szemeibe. - Olyan, aki mindenből a legjobbat érdemli - számat keményen tapasztottam forró ajkaira, amik elnyílva engedtek bejutást a nyelvéhez. Percekig csókoltuk egymást mohón, erőszakosan. A törölköző, ami eddig a lányt takarta kibomlott, így meztelen testünk akadály nélkül simulhatott egymáshoz. Levegőért kapkodva váltunk el egymástól. A barna íriszekbe pillantva még mindig csak a mérhetetlen fájdalmat tudtam kiolvasni, ami azonnal kijózanított. Legurultam a lányról, majd a mellkasomra vontam. Magunkra ügyeskedtem a takarót és belecsókoltam a hajába.

 - Sese? - pislogott rám értetlenül.

 - Semmi baj hercegnőm - simítottam végig a tincsein. - Aludj!

 - Miért? Miért vagy ilyen kedves velem? - nézett rám kisírt szemeivel, amiket néhány másodperc múlva fáradtan hunyt le.

 - Mert te vagy az edzőm és nem szeretnék hónapokig plusz gyakorlatokat végezni - poénkodtam el és örömmel láttam, hogy a szája sarkában felbukkant egy apró mosoly. - És mert szeretlek - súgtam neki mikor már csak az egyenletes légzését lehetett hallani a szobában. Közelebb húztam magamhoz és arcomat a nyakhajlatába temettem. Mélyet lélegeztem az illatából és végül én is elaludtam.